7 pólusú vs 13 pólusú vonóhorog csatlakozó átalakító használata

A vonóhorog elektromos csatlakozója sokakat megzavar, mert kétféle szabvány él egymás mellett: a régebbi 7 pólusú és az újabb 13 pólusú kivitel. Ha az autó és az utánfutó csatlakozója nem egyezik, átalakítóra van szükség. Az alábbiakban végigvesszük, mi a különbség, mikor melyik átalakító kell, és mire figyeljen a használat során.

Mi a különbség a 7 és a 13 pólusú vonóhorog-csatlakozó között?

A 13 pólusú csatlakozó lényegében a régi 7 pólusú rendszer kibővítése, amelyet a lakókocsik és a nagyobb utánfutók igényei hívtak életre. Míg a 7 pólusú kivitel a korábbi évtizedek technikai szintjét tükrözi, a 13 pólusú változat egyetlen, tömör dugóban egyesíti a világítást és a segédáramköröket. Emiatt ma az új gyári vonóhorgokra szinte kizárólag 13 pólusú aljzat kerül. A két rendszer közvetlenül nem kompatibilis egymással, ezért terjedtek el az átalakítók.

Melyik érintkező mit vezérel a csatlakozón?

A 7 pólusú, 12N jelű csatlakozó kiosztása szabványos, így bármely gyártó termékéhez illik. Az egyes érintkezők a bal és a jobb irányjelzőt, a hátsó ködlámpát, a két oldal helyzetjelzőjét, a féklámpát és a közös testet kapcsolják. Fontos, hogy ebben a rendszerben nincs külön tolatólámpa-vezeték, és nincs tartós tápellátás sem. A kiosztás ismerete a hibakereséskor is sokat segít, mert egy multiméterrel az egyes érintkezők végigmérhetők.

A 13 pólusú csatlakozó az első nyolc érintkezőn nagyjából ugyanazokat a világítási funkciókat viszi át, mint a 7 pólusú, kiegészítve a tolatólámpával. A maradék öt érintkező adja a lényegi többletet: állandó 12 voltos táp, a gyújtással kapcsolt táp, ezek testvezetékei és egy tartalék érintkező. Ez a kialakítás teszi lehetővé, hogy a lakókocsi hűtője, belső világítása vagy a rásegítő akkumulátor is működjön menet közben. Éppen ezért a nagyobb, lakható utánfutóknál a 13 pólusú rendszer gyakorlatilag megkerülhetetlen.

Mikor van szükség átalakítóra?

Átalakítóra akkor van szükség, ha az autó aljzata és az utánfutó dugója eltérő szabványú. A leggyakoribb eset, amikor egy újabb, 13 pólusú aljzattal szerelt autóhoz régi, 7 pólusú dugóval ellátott kis utánfutót szeretne kapcsolni. Ilyenkor egy 13-ról 7 pólusra alakító adapter oldja meg a helyzetet, amely az aljzatba dugva 7 pólusú csatlakozási felületet kínál. Fordított esetben, ha régi autóhoz kapcsolna modern, 13 pólusú utánfutót, 7-ről 13 pólusra alakító átalakító szükséges.

Az adapter kiválasztásánál mindig abból induljon ki, mi van az autón és mi az utánfutón. A rövid, tokozott átalakítók kényelmesek, de a hosszabb, kábeles kivitel néha jobb, mert nem terheli mereven az aljzatot. Érdemes a strapabíró, jó tömítésű darabot választani, mert a csatlakozó a legjobban kitett helyen, a lökhárító alatt dolgozik. Egy gyenge minőségű átalakító idővel korrodál, és megbízhatatlanná teszi a világítást, ami közlekedésbiztonsági kérdés.

Milyen irányú átalakítók léteznek?

Alapvetően kétféle irányú átalakítót különböztetünk meg, és a kettőt nem szabad összekeverni. A 13-ról 7-re alakító a leggyakoribb: modern autó aljzatához teszi lehetővé a régi utánfutó csatlakoztatását, a világítási funkciókat helyesen átvezetve. A 7-ről 13-ra alakító ezzel szemben régi autóhoz ad 13 pólusú aljzatot, ám a hiányzó funkciók - például az állandó táp - értelemszerűen nem jelennek meg. Létezik olyan kényelmi kivitel is, amely rövid kábellel, akasztóval kapcsolódik, hogy használaton kívül ne lógjon a földre.

A választásnál gondoljon arra is, hogy mit vár el az utánfutótól. Ha csak világításra van szüksége, egy egyszerű átalakító elegendő. Ha viszont lakókocsit vontat, és a hűtőnek vagy a belső fogyasztóknak tápra van szükségük, akkor a 7 pólusú autó önmagában nem lesz elég, mert fizikailag hiányoznak belőle a tápvezetékek. Ilyenkor nem átalakító, hanem az autó vonóhorog-elektronikájának bővítése a helyes megoldás, amit érdemes szakemberrel elvégeztetni.

Mire nem képes a 7 pólusú rendszer?

A 7 pólusú rendszer legfőbb korlátja, hogy csak a világítást viszi át, semmi mást. Nincs benne tolatólámpa-vezeték, ezért az utánfutó tolatólámpája nem gyullad ki, és a tolatókamerát vagy a parkolóradart segítő funkciók sem működnek rajta. Szintén hiányzik az állandó és a kapcsolt tápvezeték, így a lakókocsi hűtője, akkumulátortöltése vagy belső világítása táplálás nélkül marad. Ezek a hiányosságok a kisebb, egyszerű utánfutóknál nem gondok, egy lakóautónál viszont komoly korlátot jelentenek.

Fontos tudni, hogy egy 13-ról 7-re alakító adapter sem varázsolja elő a hiányzó funkciókat. Az átalakító csak azokat a jeleket tudja átadni, amelyek a 7 pólusú felületen egyáltalán léteznek. Ezért hiába dug 7 pólusú adaptert a modern autóba, a tolatólámpa és a táp továbbra sem lesz elérhető az utánfutó felé, ha az utánfutó dugója maga is 7 pólusú. A teljes funkcionalitáshoz mindkét oldalon 13 pólusú rendszer kell.

Hogyan kerülhető el a korrózió és az érintkezési hiba?

A vonóhorog-csatlakozó a jármű egyik legmostohább helyén dolgozik: sár, só, víz és por éri folyamatosan. Emiatt a leggyakoribb hiba nem az elektronika, hanem az érintkezők korróziója és a nedvesség okozta zárlat. Rendszeresen ellenőrizze az érintkezők állapotát, és ha zöldes, fehéres lerakódást lát, tisztítsa meg finoman. Egy vékony réteg érintkezővédő zsír vagy kontaktspray sokat segít a jó kapcsolat megőrzésében.

A csatlakozó fedelét mindig zárja vissza, mert a nyitva hagyott aljzatba akadálytalanul jut a víz. Az átalakítót se hagyja bedugva feleslegesen, ha nincs rákötve utánfutó, mert a lógó adapter előbb-utóbb beázik és korrodál. Ha a világítás akadozik, villog vagy egy-egy funkció kimarad, gyakran csak egy oxidálódott érintkező a bűnös. Az ilyen hibák a legrosszabbkor jelentkeznek, ezért érdemes időnként megnézni a csatlakozást, mielőtt hosszabb útra indul utánfutóval.

Miért fontos a modern autók vonóhorog-kódolása?

A mai autóknál a vonóhorog nem csupán egy aljzat, hanem a jármű elektronikájába integrált rendszer. A vezérlő figyeli az utánfutó jelenlétét, és ennek megfelelően kikapcsolhatja a hátsó parkolóradart, módosíthatja a menetstabilizátor működését, és izzókihagyást is jelezhet. Ehhez a gyári vagy jó minőségű utólagos elektronikát a jármű rendszeréhez kell kódolni, különben hibaüzenetek jelenhetnek meg. Egy egyszerű, kódolatlan bekötés a modern autókon gyakran hibalámpát vagy működési zavart okoz.

Az átalakító ehhez a kódoláshoz nem nyúl hozzá, mert az az autó és a beépített vonóhorog-modul dolga. Ha tehát az autója helyesen felismeri az utánfutót, egy szabványos adapter használata nem zavarja meg a rendszert. Ha viszont a világítás bekötése utólagos és nem megfelelő, akkor az izzófelügyelet tévesen jelezhet hibát. Az ilyen finomságok miatt a vonóhorog utólagos szerelését érdemes hozzáértő műhelyre bízni, ahol a kódolást is elvégzik.

Beszereléskor és használat előtt mire figyeljen?

Mielőtt útnak indul, mindig próbálja ki az utánfutó teljes világítását: az irányjelzőket, a féklámpát, a helyzetjelzőt és a ködlámpát is. Kérjen meg valakit, hogy nézze hátulról, miközben Ön sorra kapcsolja a funkciókat, mert egyedül nehéz ellenőrizni. Ez a pár perces ellenőrzés nemcsak a bírságot előzi meg, hanem valódi baleseteket is, hiszen a mögöttes forgalom az utánfutó lámpáit látja. Ha valamelyik funkció nem működik, először az érintkezőket és az átalakítót vizsgálja.

Ügyeljen arra is, hogy a csatlakozó és a kábel ne feszüljön, és kanyarodásnál se akadjon be. A megfelelő hosszúságú, de nem túl laza kábel a jó megoldás, amely a földet sem súrolja. Ha bizonytalan a bekötésben, a kódolásban vagy az átalakító kiválasztásában, a budapesti 1autoszervizben szívesen segítünk a megfelelő megoldás megtalálásában. Egy jól bekötött, karbantartott csatlakozó évekig megbízhatóan szolgál, és sok bosszúságtól kíméli meg a vontatás során.