Irídium, platina vagy réz gyújtógyertya: melyiket tegyük a motorba?

A rövid válasz: azt a gyertyát tegye a motorba, amit a gyártó előír, mert a legfontosabb nem az anyag, hanem a hőérték, aminek illeszkednie kell a motorhoz. Az irídium gyertya és a platina hosszabb élettartamot ad, a réz olcsóbb és rövidebb életű. Az elektródahézagnak minden esetben a gyári előírás szerintinek kell lennie.

Irídium, platina vagy réz: melyiket válasszam?

A három anyag között a különbség dióhéjban: a réz, pontosabban a rézmagos, nikkelötvözetű elektróda jó vezető, olcsó, de vastagabb és gyorsabban kopik, ezért rövidebb életű. A platina keményebb, lassabban ég el, ezért tovább bír. Az irídium a legkeményebb, a legvékonyabb elektródát engedi, és ez adja a legjobb, legkoncentráltabb szikrát, egyben a leghosszabb élettartamot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden motorba az irídium a helyes választás: a régebbi, rézgyertyára tervezett motorok sok esetben ugyanolyan jól futnak a gyári réz gyertyával, és az irídium ára nem térül meg. A kulcs mindig a gyári előírás követése.

Mi az a hőérték, és miért ez a legfontosabb?

A hőérték azt mutatja meg, milyen gyorsan vezeti el a gyertya a saját hegyén keletkező hőt a hengerfej felé. A hideg gyertya gyorsan elvezeti a hőt, a meleg gyertya lassabban, tehát tovább marad forró a hegye. Ez azért létfontosságú, mert a gyertya orrának egy szűk hőmérséklet-tartományban kell dolgoznia: elég forrónak kell lennie ahhoz, hogy az ráégő koromtól, olajtól öntisztuljon, de nem lehet olyan forró, hogy izzva gyújtson. A gyártó a motor kompressziójához, terheléséhez, hűtéséhez pontosan kiválasztja a helyes hőértéket, és ezt a gyertya típusjelében kódolják. Ezt a számot kell eltalálni, ez fontosabb minden más szempontnál.

Ha a hőérték nem illik a motorhoz, baj lesz, akármilyen drága a gyertya anyaga. A túl meleg gyertya hegye izzásig hevül, és a keveréket a szikra előtt, magától gyújtja be, ezt hívják előgyújtásnak vagy izzógyújtásnak, ami kopogást, teljesítményvesztést, súlyos esetben átlyukadt dugattyút okoz. A túl hideg gyertya viszont nem éri el az öntisztuláshoz szükséges hőmérsékletet, ezért berakódik, kormos lesz, kihagy, és nehezen indul a motor. Ezért nem lehet csak úgy, találomra gyertyát vásárolni: a típusjelnek egyeznie kell a gyári előírással, vagy egy megbízható helyettesítési táblázat szerinti, azonos hőértékű darabbal. Az anyag csak ezután jön szóba.

A réz gyertya: mikor jó választás?

A réz gyertya ott jó választás, ahol a gyártó eleve ezt írja elő, jellemzően a régebbi, egyszerűbb, elosztós vagy korai befecskendezős motorokban. Ezek a motorok rézgyertyára lettek hangolva, és a vastagabb, rézmagos elektróda kiválóan vezeti a hőt, jó, erős szikrát ad, és olcsó. Cserébe gyorsabban kopik: a réz elektróda hézaga a használat során tágul, ezért a réz gyertyát sűrűbben, jellemzően 20-30 ezer kilométerenként cserélni kell. Sok tulajdonos épp ezt szereti benne: olcsó, és a rendszeres csere alkalmával a szerelő úgyis ránéz a gyertyák képére, ami sokat elárul a motor állapotáról.

A réz gyertyának van egy praktikus előnye is: az elektródahézaga jól, biztonságosan állítható, mert a vastagabb elektróda bírja a finom hajlítgatást. Ez a régebbi motoroknál hasznos, ahol a hézag beállítása a szervizmunka része. A réz gyertyát ezért nem szabad lenézni: a maga helyén, a neki való motorban megbízható, olcsó és jól karbantartható megoldás. A hátránya csak ott jelentkezik, ahol hosszú élettartamot várnánk tőle, mert a modern motorok hosszú cserperiódusaihoz a réz már kevés. Egy régi motorba drága irídiumot tenni sokszor felesleges költés, mert a rézzel is tökéletesen elfut, és a többletár nem hozza vissza magát.

Platina és irídium: mennyivel bír tovább?

A platina és az irídium gyertya fő előnye a hosszú élettartam és a stabil, jó minőségű szikra. A platina elektróda keményebb és jobban ellenáll az elégésnek, mint a réz, ezért a platina gyertya jellemzően 60-100 ezer kilométert is kibír, mielőtt cserére szorulna. Az irídium ennél is keményebb és tartósabb, a jó minőségű irídium gyertya sok esetben 90-120 ezer kilométert megy, és épp ezt használják ki a gyártók a modern, hosszú szervizperiódusú motoroknál. A hosszú élettartam kényelmi és költségszempontból is előny, mert ritkábban kell hozzányúlni, ami a nehezen hozzáférhető gyertyáknál, ahol le kell szedni a szívócsövet, sokat számít.

Az irídium másik előnye a nagyon vékony középső elektróda, ami jellemzően fél milliméter körüli. A vékonyabb elektróda kisebb felületen áll, ezért kevesebb hőt von el a kialakuló szikrától, és így a keverék könnyebben, biztosabban gyullad, főleg hidegben és sovány keveréknél. Ez a modern, takarékos, közvetlen befecskendezős motoroknál valós előny. A platina egyfajta arany középút a réz és az irídium között: tartósabb a réznél, olcsóbb az irídiumnál. A választásnál mégis a gyári előírás a mérvadó, mert egy motort a rá tervezett gyertyatípussal érdemes üzemeltetni, és a platina vagy irídium csak akkor hoz előnyt, ha a motor is ki tudja használni.

Miért nem mindig jobb a régi motorba az irídium?

Sokan azt hiszik, hogy ha egy régi motorba a gyári réz helyett drága irídium gyertyát tesznek, akkor a motor jobban fog futni, kevesebbet fogyaszt, vagy erősebb lesz. A valóságban ez ritkán igaz. Ha a motor eleve rézgyertyára lett tervezve, és a gyújtása, a keverékképzése ahhoz van hangolva, akkor az irídium gyertya nem varázsol elő plusz teljesítményt, csak tovább bír. Ha az irídium hőértéke pontosan egyezik a gyárival, akkor működni fog, de a magas árát a hosszabb élettartamon kívül semmi nem hozza vissza. Egy régi motornál sokszor jobban jár a gyári rézzel, amit olcsón, sűrűbben cserél.

Van, amikor az irídium egyenesen rosszabb választás a régibe: ha valaki nem a helyes hőértékű darabot veszi, csak azt nézi, hogy irídium legyen, akkor rossz hőértékkel berakódás vagy izzógyújtás lehet a vége, hiába drága a gyertya. A régi, elosztós gyújtású motoroknál a vékony irídium elektróda előnye, a könnyebb gyulladás, kevésbé érvényesül, mert az ilyen motor amúgy sem sovány keverékkel jár. Ezért a szabály itt is az, hogy a gyári előírást kövesse: ha réz van előírva, réz gyertyát tegyen, ha a gyártó platinát vagy irídiumot ír, akkor azt. A drágább anyag önmagában nem tesz jobbá egy motort.

Az elektródahézag: miért számít, és hogyan állítjuk?

Az elektródahézag a középső és az oldalsó elektróda közötti rés, amin a szikra átugrik, és ennek pontos mérete a gyári előírásban szerepel, jellemzően 0,7 és 1,1 milliméter között motortól függően. Ha a hézag túl kicsi, a szikra gyenge, a keverék nehezebben gyullad, ha túl nagy, akkor a gyújtásnak nagyobb feszültség kell az átíveléshez, amit a gyújtás nem mindig ad meg, ezért kihagyás lesz. A hézag a használat során magától is tágul, ahogy az elektróda kopik, és ez az egyik ok, amiért a réz gyertyát sűrűbben kell cserélni. A helyes hézag tehát a stabil, kihagyásmentes gyújtás alapja.

A hézagot hézagmérővel ellenőrzik, és a réz gyertyánál a vastagabb oldalsó elektróda óvatos hajlításával lehet a gyári értékre állítani. Az irídium és a platina gyertyánál ez trükkösebb, mert a vékony, kemény elektróda törékeny, és a finom, nemesfém hegy sérülhet a hajlítástól. Ezért az irídium és platina gyertyát a gyártók gyárilag, pontosan beállított hézaggal adják, és ezeknél a hézagot általában nem állítgatjuk, csak ellenőrizzük, hogy a szállítás során nem csúszott-e el. Ha egy irídium gyertya hézaga láthatóan nem stimmel, inkább óvatosan, a nemesfém hegy megóvásával igazítunk rajta, vagy ha sérült, cseréljük, mert egy megpattant irídiumhegy tönkreteszi a drága gyertya előnyét.

Mikor cseréljünk gyertyát, és mibe kerül?

A gyertyacsere ideje az anyagtól és a gyári előírástól függ. A réz gyertyát jellemzően 20-30 ezer kilométerenként, a platinát 60-100 ezer, az irídiumot 90-120 ezer kilométerenként érdemes cserélni, de mindig a kézikönyv adata a mérvadó. A cserét nem érdemes túlhúzni, mert a kopott gyertya tágabb hézaggal, gyengébb szikrával kihagyást, nehéz indítást, magasabb fogyasztást és a katalizátort terhelő rossz égést okoz. Az sem mindegy, milyen állapotban van a gyertya: a csere alkalmával a szerelő a régi gyertyák képéből, színéből olvas a motor állapotáról, például a túl sovány vagy túl dús keverékről, olajfogyásról.

Az árak tájékoztató jelleggel: egy réz gyertya darabja néhány száztól 2 000 forintig, a platina 2 000-4 000, az irídium jellemzően 4 000-9 000 forint körül van darabonként, márkától függően. Egy négyhengeres motorhoz tehát a gyertyakészlet a réznél pár ezer, az irídiumnál akár 20-30 ezer forint is lehet. A beszerelés munkadíja attól függ, mennyire hozzáférhetők a gyertyák: egy jól elérhető motornál 5 000-15 000 forint, egy olyan motornál, ahol a szívócsövet vagy más alkatrészt le kell szerelni, ennél több. A pontos ár a motortól, a gyertyaszámtól és a hozzáférhetőségtől függ, ezért érdemes előre árajánlatot kérni.

Hogyan cseréljük szakszerűen, és mikor forduljunk szervizhez?

A szakszerű gyertyacsere nem csak annyi, hogy kitekerjük a régit, és betekerjük az újat. A helyes hőértékű, a motorhoz előírt gyertyát kell választani, ellenőrizni az elektródahézagot, és a gyertyát a megadott nyomatékkal, nyomatékkulccsal behúzni, mert a túlhúzott gyertya menete kiszakadhat a hengerfejből, a lazán behúzott pedig kifújhat, és melegedést, kompresszióvesztést okoz. A menetre sok gyártó vékony, arra való kenőanyagot ír elő, más kifejezetten tiltja, ezért itt is a gyári előírás a mérvadó. Az alumínium hengerfejnél a gyertyát mindig hideg motorra cseréljük, mert a meleg fejből kitekert gyertya kiszakíthatja a menetet.

Forduljon szervizhez, ha a motor kihagy, rángat, nehezen indul, emelkedett a fogyasztás, vagy felgyulladt a motorhiba-lámpa, mert ezek gyakran a kopott vagy rossz gyertyára utalnak, de lehet a gyújtás más eleme, például a gyújtótrafó is. A szerviz diagnosztikával és a gyertyák kiszerelésével pontosan behatárolja a bajt. Bízza a szervizre azt is, ha bizonytalan a helyes gyertyatípusban, mert a hőérték és a méret eltévesztése komoly kárt okozhat. Óbudai műhelyként azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb gyertyagond onnan ered, hogy rossz hőértékű vagy olcsó, nem a motorhoz való gyertyát tettek be, ezért a helyes választás fél siker.