Nem fog a kézifék: a bowden nyúlása és az utánállítás menete

Ha nem fog a kézifék, annak két fő oka van: a kézifék bowden idővel megnyúlik, vagy a hátsó fékek kopnak, állítódnak el. Előbbinél a kar túl magasra jön, utóbbinál hiába húzzuk, nincs mit összehúznia. Az utánállítás pár lépés, de csak akkor tart sokáig, ha előbb a hátsó féket rendbe tesszük, és csak utána feszítjük a kötelet.

Miért nem fog a kézifék?

A mechanikus, bowdenes kézifék teljesen független a hidraulikus lábféktől: nem fékfolyadék, hanem acélkötél és emelőkar működteti. Ezért fordulhat elő, hogy a lábfék tökéletes, a kézifék mégsem tart. A kézifék állítás lényege, hogy a kötél feszességét úgy állítsuk be, hogy a kar néhány kattanás után határozottan fogjon, de kiengedve a hátsó kerekek szabadon forogjanak. Ha valaki csak a kötelet feszíti meg egy elkopott hátsó fék kompenzálására, azzal a féket állandó súrlódásba kényszeríti, ami melegszik és idő előtt tönkremegy. Ezért nem mindegy, melyik ok áll a háttérben.

Hogyan működik a bowdenes kézifék?

A klasszikus kézifék egy egyszerű mechanika: a kézifékkar egy elsődleges kötelet húz, ami egy kiegyenlítő elemen keresztül két hátsó kötélre, a bowdenekre osztja az erőt. A kiegyenlítő azért fontos, hogy mindkét hátsó kerék egyforma erővel fékezzen, akkor is, ha a két oldal kicsit másképp kopott. A hátsó kötelek a fékeknél egy karra vagy feszítőékbe csatlakoznak, és ez húzza szét a fékpofákat a dobban, vagy nyomja a féknyerget a tárcsás megoldásnál. Az egész rendszerben a bowden a leginkább kopó, nyúló elem, mert acélszálai a sok húzástól idővel megereszkednek.

A hátsó fék kialakítása dönti el, mit kell először ellenőrizni. Dobfékes hátsónál a kézifék a fékpofákat feszíti a dobhoz, és van egy önutánállító szerkezet, ami a betétkopást automatikusan követi, ha nem ragadt be. Tárcsafékes hátsónál kétféle megoldás van: vagy a féknyeregbe épített kézifékkar szorítja a betéteket a tárcsához, vagy egy kis dobfék rejtőzik a tárcsa közepében, külön kéziféknek. Mindkét megoldásnál igaz, hogy a kézifék addig fog jól, amíg a hátsó fék alaphézaga rendben van. Ha ott baj van, a kötél állítgatása csak tüneti kezelés, ami rövid időn belül visszahozza a hibát.

Miből látszik, hogy állítani kell a kéziféket?

A legárulkodóbb jel, hogy a kézifékkar túl magasra jön: ha új korában négy-öt kattanásnál fogott, most pedig nyolc-tíznél is csak lazán, akkor a kézifék bowden megnyúlt vagy a hátsó fék kopott. Másik tünet, hogy behúzott kézifékkel a lejtőn álló autó lassan elindul, vagy a kar felső végén sincs már határozott ellenállás. Sokan onnan veszik észre, hogy a műszaki vizsgán a fékpadon a kézifék gyenge értéket ad, vagy a két hátsó kerék nem egyformán fékez. Ha a kar minden ellenállás nélkül, könnyen felhúzható a tetejére, az egyértelmű jelzés.

Figyelni kell arra is, hogy a kézifék kiengedve teljesen szabadul-e ki: ha a hátsó kerekek behúzás után is nehezen forognak, akkor a kötél túl feszes vagy beragadt, és a fék folyamatosan súrlódik. Ez fordított hiba, de ugyanolyan komoly, mert melegíti és koptatja a hátsó féket. Télen a befagyott, beragadt bowden szintén okozhat állandóan fogó vagy egyáltalán nem oldó kéziféket. A tünetek tehát két irányba mutathatnak: vagy nem fog eléggé, vagy nem enged ki, és mindkettő a kötél és a hátsó fék viszonyáról árulkodik, ezért mindig együtt kell nézni a kettőt.

Mikor a bowden nyúlása, mikor a hátsó fék az ok?

A kettő szétválasztásának egyszerű módja: nézzük meg a hátsó fék állapotát, mielőtt a kötélhez nyúlnánk. Ha a hátsó fékbetét vagy fékpofa még bőven van, a dob és a tárcsa is ép, de a kar mégis magasra jön, akkor jó eséllyel a kézifék kötél nyúlt meg, és elég az utánállítás. Ha viszont a hátsó betét elkopott, a dobfék önutánállítója beragadt, vagy a fékpofa elhasználódott, akkor hiába feszítjük a kötelet, a hiba a féknél van, és azt kell előbb rendbe tenni. A sorrend mindig a hátsó fék, utána a kötél.

Egy gyakori csapda a dobfékes hátsónál, hogy az önutánállító évek alatt berozsdásodik, ezért a betétkopást nem követi, a hézag megnő, és a kézifék elkezd gyengülni. Ilyenkor a kötél megfeszítése csak átmenetileg segít, mert az alapprobléma a beragadt utánállító. Ezt szét kell szedni, megtisztítani, és a dob alaphézagát helyreállítani. A tárcsafékes, féknyeregbe épített kéziféknél gyakori, hogy a kar mechanikája ragad be a kosztól, ezt kell megmozgatni és zsírozni. Ha ezeket rendbe tettük, sokszor kiderül, hogy a kötél még jó, és nincs is szükség kötélcserére, csak tisztításra és pontos utánállításra.

A kézifék utánállítás menete lépésről lépésre

Az utánállítás rendes menete a hátsó fékkel kezdődik. Dobféknél először a lábféket néhányszor erősen lenyomjuk, mert ez az önutánállítón keresztül beállítja a pofák alaphézagát, tárcsás hátsónál pedig ellenőrizzük a féknyereg kézifékkarjának szabad mozgását. Ezután megkeressük a kézifék állító pontját: ez sok autón a kézifékkar alatt, a konzol alatt egy állítóanya, másoknál a kocsi alatt, a kiegyenlítőnél található. A kéziféket néhány kattanásnyira felhúzzuk, hogy a kötél kicsit feszüljön, így könnyebb pontosan dolgozni. Csak ezután kezdünk a tényleges feszítéshez, mert a féket előbb rendbe kellett tenni, különben a beállítás nem lesz tartós.

A feszítést fokozatosan végezzük: az állítóanyát addig húzzuk, amíg a kézifékkar nagyjából négy-hét kattanásnál határozottan fog, és a hátsó kerekek ekkor épphogy elkezdenek nehezebben forogni. Fontos a kiegyenlítés: mindkét hátsó keréknek nagyjából egyszerre kell fognia, különben a fék egyoldalúan húz. Ezután teljesen kiengedjük a kéziféket, és ellenőrizzük, hogy a két hátsó kerék szabadon, súrlódás nélkül pörög-e. Ha kiengedve is fékez, túlhúztuk, lazítani kell. A végén lejtőn is kipróbáljuk: behúzva az autónak meg kell állnia és állva maradnia. Ez a kézifék állítás alap műveletnek tűnik, de a sorrend a lényeg.

Dobfékes vagy tárcsafékes hátsó: mit ellenőrizzünk előbb?

Dobfékes hátsónál az első dolog az önutánállító és a dob belső állapota. Ki kell venni a dobot, megnézni a fékpofa vastagságát, a feszítőék és az utánállító működését, mert ha ez berozsdásodott, semmilyen kötélállítás nem hoz tartós eredményt. A dobot és a pofát tisztítani, az utánállítót megmozgatni és zsírozni kell, majd a pofák alaphézagát beállítani. Csak ezután van értelme a kézifék kötél feszességéhez nyúlni. A dobfékes megoldás előnye, hogy a kézifék erős és jól tartható, ha a mechanika tiszta, hátránya, hogy a beragadás gyakori a nedvesség és a só miatt.

Tárcsafékes hátsónál előbb a kézifék mechanikáját nézzük: a féknyeregbe épített karnak szabadon kell mozognia és rugóval visszatérnie, ha ez ragad, a kézifék gyengül vagy nem enged ki. A tárcsába rejtett kis dobféknél lényegében ugyanaz a teendő, mint a nagy dobféknél, csak kisebb méretben: a pofák és az utánállító ellenőrzése. Fontos, hogy a hátsó tárcsafékes autóknál a kézifék erejét sokszor nem lehet a kötéllel túlkompenzálni, mert a kar úthossza korlátos. Ezért ott különösen igaz, hogy a fék mechanikáját kell rendben tartani, nem a kötelet feszíteni a végletekig.

Mibe kerül, és mit lehet otthon megcsinálni?

Tájékoztató árakkal: a sima kézifék utánállítás, ha a hátsó fék rendben van, olcsó munka, jellemzően pár ezertől 10-15 ezer forintig terjed a hozzáférés nehézségétől függően. Egy megnyúlt vagy beragadt kézifék kötél cseréje anyagostul-munkástul nagyjából 15-40 ezer forint oldalanként, a kötél árától és a beépítés bonyolultságától függően. Ha a hátsó fékpofát vagy betétet is cserélni kell, az dobféknél körülbelül 20-50 ezer forint, a dob vagy a tárcsa cseréjével feljebb is mehet. A pontos összeg mindig a hiba súlyosságától és az autó típusától függ, ezért érdemes előbb megnézetni, mi a tényleges baj.

Otthon, kellő ügyességgel és megfelelő emelővel a kézifék utánállítás elvégezhető, ha a hátsó fék láthatóan rendben van, és csak a kötél feszességét kell igazítani. Ehhez biztonságosan fel kell bakolni az autót, a hátsó kerekeket szabadon kell tudni forgatni, és pontosan be kell tartani a sorrendet. Amit viszont nem érdemes otthon erőltetni, az a beragadt dobfék-utánállító szétszedése vagy a kötélcsere, ha nincs hozzá tapasztalat és szerszám, mert a rosszul összerakott hátsó fék közvetlen biztonsági kockázat. Ha bizonytalan, a kézifék az a rendszer, amit inkább nézessen meg szervizben.

Megelőzés és mikor forduljon szervizhez?

A megelőzés fő eszköze, hogy a kéziféket rendszeresen használjuk, mert az álló autóban is mozgásban tartja a mechanikát, és a dobfék önutánállítója sem ragad be olyan könnyen. Aki mindig csak automata P állásba teszi az autót, és sosem húzza be a kéziféket, annál a kötél és a hátsó mechanika lassan berozsdásodik. Télen, sózott úton érdemes a bowdent és a hátsó fékmechanikát évente átnézetni, mert a só és a nedvesség itt támad leginkább. A rendszeres fékellenőrzésnél a kézifék állapotát is meg lehet nézetni, így nem éri meglepetés a műszakin.

Szervizhez akkor forduljon, ha a kézifékkar feltűnően magasra jön, ha behúzva az autó lejtőn elindul, vagy ha a kézifék kiengedve sem oldódik ki rendesen, és a hátsó kerekek húznak. Szintén szakemberhez való eset, ha a hátsó fékből csikorgás, súrlódó zaj hallatszik, mert az a betét vagy a mechanika baját jelzi. A kézifék biztonsági berendezés, a műszaki vizsgán mérik is, ezért nem érdemes vele kísérletezni, ha nem fog rendesen. Egy budapesti szervizben a hátsó fék és a kötél átnézése együtt megy, és általában gyorsan kiderül, hol a hiba.