Repedt kiegyenlítő tartály: fogy a fagyálló, nyomás alatt szivárog

Ha havonta pótolnod kell a fagyállót, de a kocsi alatt nem marad folt, sokszor a kiegyenlítő tartály hajszálrepedése áll a háttérben. A műanyag évek alatt elridegül, és a meleg, nyomás alatt álló hűtőkörben a repedésen át apránként elpárolog vagy elcsöpög a folyadék. Végignézzük, miért pont melegen szivárog, hogyan lehet elkapni, és mibe kerül a csere.

Miért fogy a fagyálló, ha nincs alatta tócsa?

A lényeg a nyomás. A hűtőrendszer a sapkán keresztül 1,1-1,5 bar túlnyomáson tartja a folyadékot, hogy a forráspont 120 fok fölé emelkedjen. Amint a motor bemelegszik, ez a nyomás feszíti a repedést, az kinyílik, és a fagyálló kis mennyiségben átszivárog rajta. Mivel a forró tartály falán és a mellette lévő motorrészeken azonnal elpárolog, vagy a meleg alkatrészre csöpög, ritkán marad utána látható folt. Ezért téveszti meg a tulajdonost: a szint hétről hétre lejjebb csúszik, de sehol egy árulkodó tócsa, amiből ki lehetne indulni.

Miért csak melegen és nyomás alatt csöpög?

A tágulási tartály repedése tankönyvi példája annak, hogy egy hiba csak bizonyos üzemállapotban jelentkezik. Hidegen a hűtőkörben nincs túlnyomás, a folyadék térfogata kisebb, a műanyag anyaga összehúzódik - a mikrorepedés pereme összezár, és tömít. Ahogy a hőfok 90 fok köré emelkedik, a folyadék kitágul, a rendszer felnyomódik, a meleg műanyag pedig kitágul és meglágyul. Ez a három hatás együtt tárja szét a repedést annyira, hogy a fagyálló utat találjon kifelé. Ezért hiába nézed hidegen a motort a szerelőaknában, semmi nyomát nem látod a bajnak.

Ebből fakad a klasszikus tünet is: a szivárgás akkor a legerősebb, amikor a motor a leghosszabb ideje jár, tehát a legmelegebb és a nyomás a legmagasabb - például autópályán vagy hosszú dugóban állva. Sokan éppen ezért csak a hosszú út végén érzik meg a jellegzetes édeskés, fagyálló-szagot a szellőzőből vagy a motortérből. Ha kinyitod a motorháztetőt közvetlenül egy hosszabb út után, néha látni is a száradó, fehéres-zöldes fagyállólerakódást a tartály oldalán vagy a varrat mentén, ami hidegindításkor még nem volt ott.

Milyen tünetekről ismerhető fel?

A legárulkodóbb jel a lassú, megmagyarázhatatlan fagyállófogyás: a hűtővíz tartály szintje a MIN és MAX jelzés között hetente-havonta érezhetően csökken, miközben a motor alatt tiszta a placc. Ehhez társul az édeskés szag, amit a párolgó etilénglikol áraszt, és ami főleg fékezéskor vagy megálláskor lopódzik be az utastérbe. Sokszor a hűtőventilátor is gyakrabban kapcsol be, mert a fogyó folyadék és a rendszerbe kerülő levegő rontja a hűtés hatásfokát. Ha a szint kritikusan leesik, a hőfokmérő feljebb kúszik, szélsőséges esetben a műszerfali hűtővíz-figyelmeztető is kigyullad.

Érdemes a tartályt magát is szemügyre venni. A hajszálrepedés gyakran nem is látszik szabad szemmel szárazon, de a körülötte lévő kristályos, fehéres vagy zöldes-sárgás lerakódás elárulja, hol tör elő a folyadék. Nézd meg a sapka tömítését, a szintjelző úszó tövét és a tartály alsó, tömlőcsonkos részét is, mert ezek a leggyakoribb repedési pontok. Ha a tartály fala benyomásra ridegen, pattanósan reccsen, vagy a régi tartály már sárgásra, szürkére fakult, az önmagában is öregedésre utal. A repedés sokszor a szintjelző furata körül indul, mert ott a legvékonyabb az anyag.

Miért reped meg a műanyag tartály?

A tágulási tartály repedés szinte mindig az öregedés és a hőterhelés együttes eredménye. A tartály a motortér egyik legmelegebb, leginkább igénybe vett műanyag alkatrésze: folyamatosan váltakozó hőmérséklet, nyomás és rezgés éri. A gyártáskor rugalmas polipropilén évek alatt elveszíti a lágyítóit, elridegül, és a belső feszültségek mentén - jellemzően a fröccsöntési varratnál - apró repedések indulnak el. Ezek eleinte csak mikroszkopikus hajszálrepedések, amelyeken még semmi nem jön át, idővel viszont a nyomásciklusok tovább nyitják őket. Egy tíz-tizenöt éves autónál ez teljesen természetes elhasználódás, nem gyári hiba.

Van néhány tényező, ami felgyorsítja a folyamatot. A túlnyomásos sapka hibája a leggyakoribb: ha a sapka nyomáshatároló szelepe beragad, a rendszer a névleges érték helyett jóval magasabb nyomásra hízik, és ez szó szerint szétfeszíti a leggyengébb pontot, vagyis a tartályt. Ugyanígy árt a rossz minőségű vagy össze nem illő fagyálló, ami vegyileg támadja a műanyagot, valamint a krónikus túlmelegedés. A mechanikai sérülés sem ritka: egy korábbi szereléskor meghúzott tömlő vagy egy ütődés is elindíthat egy repedést, ami csak hónapokkal később kezd szivárogni.

Hogyan derül ki biztosan, hol szivárog?

A biztos diagnózis eszköze a hűtőrendszer nyomáspróbája. A tartály sapkája helyére egy kézi pumpás nyomásmérőt csavarunk, és a rendszert hidegen a névleges üzemi nyomásra pumpáljuk fel. Ha a mutató lassan visszaesik, valahol szivárgás van; ha közben a tartályon apró gyöngyökben vagy nedves csíkban megjelenik a fagyálló, megvan a bűnös. Ez azért jó módszer, mert hidegen, a motor beindítása nélkül reprodukálja azt a nyomást, ami menet közben előhozza a repedést. A sapkát külön is le tudjuk mérni, hogy a nyomáshatároló szelepe a névleges értéken nyit-e.

Ha a repedés nagyon apró, UV-nyomjelző festéket teszünk a hűtőfolyadékba, járatjuk a motort, majd UV-lámpával végigvilágítjuk a rendszert - a kiszivárgó festék zölden világít pontosan ott, ahol a folyadék előtör. Ezzel elkülöníthető, hogy tényleg a tartály, vagy esetleg egy tömlőbilincs, a vízpumpa, a hűtő vagy a hengerfejtömítés a hibás, mert a tünet önmagában több helyről is jöhet. Ez a lépés a felesleges alkatrészcserét előzi meg: nem tippelünk, hanem megnézzük, honnan jön ténylegesen a fagyálló, mielőtt bármit szétszerelnénk.

Hogyan zajlik a tartály cseréje?

Maga a csere a legtöbb autónál egyszerűbb munka. Kihűlt motornál leengedjük vagy felfogjuk a hűtőfolyadékot, lecsatlakoztatjuk a tartályhoz futó tömlőket, a szintjelző érzékelő csatlakozóját és a rögzítőbilincseket, majd kiemeljük a repedt darabot. Az új, gyári vagy jó minőségű utángyártott tartály a helyére kerül, és fontos, hogy vele együtt új sapka is menjen, mert a régi elfáradt nyomásszelep hamar tönkreteszi az új tartályt is. A tömlővégeket és a bilincseket is átnézzük, mert a megbontáskor a régi, kemény gumi könnyen tovább repedhet.

A kritikus lépés a feltöltés és a légtelenítés. A modern hűtőkörök tele vannak magas pontokkal és légzsákokkal, ezért a fagyállót a gyári előírás szerint, sokszor vákuumos feltöltővel vagy a légtelenítő csavarok nyitogatásával kell betölteni, különben levegő reked a rendszerben. A benn maradt levegő túlmelegedést, ingadozó fűtést és téves szintcsökkenést okoz, ami pont úgy néz ki, mintha megint szivárogna. Végül járó motoron, üzemi hőfokon ellenőrizzük a szintet és a csatlakozásokat, hogy a rendszer valóban tömör és légmentes-e. A jó légtelenítés nélkül a legszebb csere is visszahozza a hibát.

Mibe kerül a kiegyenlítő tartály cseréje?

Az alkatrész maga a legtöbb népszerű típusnál kedvező: egy utángyártott kiegyenlítő tartály sapkával együtt jellemzően 8 000-25 000 Ft között mozog, prémium márkáknál vagy ritkább daraboknál ennél magasabb is lehet. A munkadíj a hozzáférhetőségtől függ: ha a tartály jól elérhető, a csere légtelenítéssel együtt sok autónál egy órás nagyságrend, tájékoztató jelleggel 10 000-20 000 Ft. Ehhez jön az új fagyálló ára, ami a rendszer űrtartalmától és az előírt folyadéktípustól függően szintén pár ezer forinttól indul. Összességében egy átlagos autónál a teljes munka a legtöbbször 25 000-50 000 Ft körül alakul.

Az összeg akkor kúszik feljebb, ha a tartály nehezen hozzáférhető, vagy ha a szivárgás miatt más is tönkrement. Ha sokáig alacsony volt a szint és a motor túlmelegedett, előfordulhat, hogy a hengerfejtömítést vagy a vízpumpát is nézni kell - ez már nagyságrendekkel drágább javítás. Ezért éri meg időben lecsapni a repedt tartályra, amíg csak egy olcsó alkatrészről van szó. A pontos ár mindig a hiba súlyosságától és az autó típusától függ, de a tartálycsere önmagában a hűtésrendszer olcsóbb javításai közé tartozik, feltéve, hogy nem hagyod elmérgesedni.

Hogyan előzhető meg, és mikor vidd szervizbe?

Teljesen megelőzni a műanyag öregedését nem lehet, de sokat számít, ha odafigyelsz a jelekre. Tankolásnál vess egy pillantást a kiegyenlítő tartály szintjére, és ha havonta pótolni kell, ne pótolgasd vég nélkül, hanem nézesd meg az okát. Használj mindig az autóhoz előírt típusú fagyállót, mert a kevert vagy rossz folyadék a tömítéseket és a műanyagot is támadja. A túlnyomásos sapkát nem drága időnként cserélni, és ezzel a tartály élettartamát is meghosszabbítod. Egy tíz év feletti autónál a rideg, elszíneződött tartály önmagában is figyelmeztető jel, érdemes proaktívan lecserélni.

Szervizhez akkor fordulj, ha a fagyállófogyás mellé bármilyen túlmelegedési jel társul: feljebb kúszó hőfokmérő, gyakran bekapcsoló ventilátor, gyenge fűtés vagy a műszerfali hűtővíz-figyelmeztető. Ezekkel ne indulj hosszabb útnak, mert a lecsökkent hűtőfolyadék és a benn rekedt levegő pár perc alatt komoly, drága motorkárt okozhat. Óbudai szervizünkben nyomáspróbával és szükség esetén UV-festékkel pontosan behatároljuk, honnan folyik a fagyálló, és megmondjuk, elég-e a tartály cseréje, vagy máshol is szivárog. A gyors behatárolás azért fontos, hogy ne egy olcsó tartály miatt fizess később hengerfejtömítést.