Elfő a fék hosszú lejtőn: a fading és a motorfék helyes használata

Hosszú lejtőn a folyamatos fékezés felmelegíti a betétet, a tárcsát és a fékfolyadékot; ha az utóbbi felforr, a pedál padlóig süllyed, és a fék elfogy. Ezt hívják fékfadingnek. A megoldás a motorfék: alacsonyabb fokozatba váltva a motor fékezi az autót, a fékrendszer pedig hideg marad a valódi vészhelyzetre.

Miért fő el a fék hosszú lejtőn?

Két külön jelenség játszik itt közre, amit érdemes szétválasztani. Az egyik a betét fadingje: a súrlóanyag túlhevülve üvegesedik, a felülete keménnyé, fényessé válik, és sokkal kevésbé tapad, ezért a fékerő akkor is leesik, ha a hidraulika hibátlan. A másik a fékfolyadék forrása, ami a pedál összenyomhatóságát okozza. A kettő gyakran együtt jelentkezik hosszú, meredek lejtőn, például egy hegyi szerpentinen. Mindkettő a túlzott hőterhelés következménye, és mindkettő megelőzhető azzal, hogy a fék helyett a motort használjuk lassításra, mielőtt a rendszer felforrósodna. A kettő szétválasztása azért fontos, mert a védekezés mindkettő ellen ugyanaz: a motorfék.

Mi történik a betéttel és a tárcsával hő alatt?

A fékbetét súrlóanyaga adott hőmérséklet-tartományra van tervezve. Tartós lejtmenetben a betét felülete 400-600 fok fölé is hevülhet, és ilyenkor a kötőanyagból gázok szabadulnak fel, amelyek egy vékony réteget képeznek a betét és a tárcsa között - ez csökkenti a súrlódást. Előrehaladott állapotban a betét felülete elüvegesedik: fényes, kemény réteg alakul ki rajta, ami tartósan rontja a fékhatást, és sípoló, csikorgó fékezést okoz. Az üvegesedett betét lehűlés után sem nyeri vissza teljesen az eredeti fogását, sokszor le kell csiszolni vagy cserélni, ezért egy súlyos túlhevülés maradandó nyomot hagy.

A tárcsa is megsínyli a túlhevülést. A tartós, egyenetlen hőterhelés a tárcsát vetemíti, ettől a fék lüktet, a kormány és a pedál remeg fékezéskor. Szélsőséges esetben a tárcsán kékes elszíneződés, hőrepedések jelennek meg, ami már cserét indokol. A hőterhelés a féknyerget és a dugattyú gumitömítéseit is öregíti, ami később szivárgáshoz vagy beragadó dugattyúhoz vezethet. Ezért egy komolyabb fadinget elszenvedett fékrendszert érdemes átnézetni: a betét és a tárcsa állapota, valamint a fékfolyadék forráspontja is romolhatott a hőterheléstől, még ha a fék utána vissza is nyerte a fogását.

Hogyan forr fel a fékfolyadék?

A fékfolyadék higroszkópos, vagyis idővel nedvességet szív magába a levegőből, a gumitömlőkön és a tartály szellőzőjén keresztül. A friss DOT 4 folyadék száraz forráspontja 230 fok fölött van, két-három év alatt azonban 2-3 százaléknyi víz is belekerülhet, és ez a nedves forráspontot akár 150-160 fokig csökkenti. Hosszú lejtőn, amikor a hő a féknyergen át eléri a folyadékot, a benne oldott víz forr fel először. A keletkező gőzbuborékok összenyomhatók, ezért a pedál puha lesz és mélyre süllyed - a hidraulika nem tudja többé keményen a betéthez nyomni a dugattyút, a fékerő pedig leesik.

Ezért van kulcsszerepe a fékfolyadék állapotának. Egy két-három évente cserélt, alacsony víztartalmú folyadék jóval magasabb hőmérsékletig bírja, és sokkal kisebb az esély a forrásra. A régi, elöregedett folyadék viszont már mérsékelt hegyi lejtőn is felforrhat. A DOT-jelölés a folyadék típusát és forráspontját adja meg: a DOT 4 magasabb, a DOT 5.1 még magasabb száraz forrásponttal bír, de mindegyik higroszkópos, ezért a rendszeres csere fontosabb, mint önmagában a típus. A folyadék víztartalmát műszerrel néhány perc alatt meg lehet mérni, és ebből kiderül, hogy a fék mennyire hajlamos a forrásra.

A fékfading tünetei menet közben

A fading első jele, hogy ugyanakkora pedálnyomásra az autó egyre kevésbé lassul - a féket egyre erősebben kell nyomni ugyanahhoz a hatáshoz. Ezt gyakran égett, szúrós szag kíséri, ami a túlhevült betétből száll fel. Ha a betét üvegesedni kezd, a fékezés csikoroghat, síphat is. Ez a betét fadingje: a hidraulika még kemény, de a súrlóanyag nem fog. Ilyenkor még van fékerő, de csökkent, és a helyzet gyorsan romolhat, ha folytatjuk a hosszú lejtőn a fékkel tartott sebességet, ahelyett hogy motorfékkel tehermentesítenénk a rendszert. Ilyenkor kell fokozatot visszaváltani, még mielőtt a pedál is puhulni kezdene.

A folyadék forrásának tünete más és ijesztőbb: a pedál hirtelen puhává, szivacsossá válik, és mélyre, akár a padlóig süllyed, miközben a fékerő drámaian leesik. Ez azt jelenti, hogy a folyadékban gőzbuborék keletkezett. Ilyenkor a pedál kétszeri-háromszori gyors megnyomása néha átmenetileg visszahozza a nyomást, de ez csak vészmegoldás. A biztonságos reakció, hogy motorfékkel lassítunk, keresünk egy lehetőséget a megállásra sík vagy enyhén emelkedő szakaszon, és hagyjuk a féket lehűlni. A forró tárcsát vízzel hűteni tilos, mert a hősokktól megrepedhet. A legbiztosabb, ha megállás után a fékrendszert magától, levegőn hagyjuk kihűlni, és csak utána indulunk tovább.

Mi a motorfék, és hogyan működik?

A motorfék azt jelenti, hogy nem a lábfékkel, hanem magával a motorral lassítjuk az autót. Ha lejtőn levesszük a gázt, de sebességben hagyjuk az autót, a kerekek a hajtásláncon keresztül forgatják a motort, és a motor belső ellenállása - a kompresszió, a súrlódás és a fojtott levegő - fékezi a járművet. Minél alacsonyabb fokozatba váltunk, annál nagyobb a motorfordulat, és annál erősebb ez a lassító hatás. Így a fékrendszernek alig kell dolgoznia, hidegen marad, és tartalékolja az erejét a valódi vészhelyzetre, például egy hirtelen elé kerülő akadályra.

A modern befecskendezős motoroknál a motorfék energiatakarékos is: gázelvételkor, sebességben, a motorvezérlő teljesen elzárja az üzemanyagot, tehát ilyenkor az autó nulla fogyasztással lassul. A motorfék nem koptatja a féket, nem melegíti a betétet és a folyadékot, ezért hosszú lejtőn ez a helyes elsődleges lassító eszköz. A lábféket ilyenkor csak rásegítésként, rövid, határozott fékezésekre használjuk, nem folyamatosan húzva. A dízelmotorok motorfékje némileg gyengébb a kisebb kompressziós veszteség miatt, de fokozatváltással náluk is jól használható a lassító hatás. Sok dízelnél és haszonjárműnél ezért van külön kipufogófék a hosszú lejtőkhöz, ami a betétet teljesen tehermentesíti.

Hogyan használjam helyesen a motorféket a lejtőn?

Az alapszabály, hogy a lejtő előtt, még sík úton váltson vissza abba a fokozatba, amelyikkel felfelé is menne ugyanazon a szakaszon. Egy meredek szerpentinen ez lehet a hármas, a kettes, vagy még alacsonyabb fokozat. A cél, hogy a motorfék egymaga tartsa a biztonságos sebességet, és a lábfékre csak alkalmanként legyen szükség. Ne várja meg, amíg felgyorsul és a fék már forró - akkor visszaváltani nehéz és veszélyes. A jó fokozatot úgy találja meg, hogy a sebesség gázadás nélkül, magától se nőjön tovább a hegyi lejtőn, hanem stabilan egy helyben maradjon.

Kerülje a fék folyamatos, enyhe húzását, az úgynevezett fékpedálon pihentetést - ez az, ami tartósan melegíti a betétet és a folyadékot, és fadinghez vezet. Helyette engedje, hogy a motorfék dolgozzon, és ha kell, adjon rövid, határozott fékezéseket, amelyek között a fék levegőn hűlhet. Ha a lejtő közben azt érzi, hogy a sebesség így is nő, váltson eggyel lejjebb. A cél mindig az, hogy a fék hideg és friss maradjon, hogy egy hirtelen akadálynál a teljes erejével a rendelkezésére álljon, ne pedig egy elfőtt, puha pedál fogadja.

Automata váltóval hogyan motorfékezzek?

Automata váltóval is teljesen lehet motorfékezni, csak máshogy kell kezelni. A legtöbb automata választóján van kézi vagy sportmód (M, S), illetve alacsony fokozatokat rögzítő állás (L, 2, 3), amivel megakadályozhatja, hogy a váltó lejtőn a legmagasabb fokozatba kapcsoljon. Ha a lejtő előtt visszakapcsol egy alacsonyabb fokozatra, a motor fordulata megnő, és ugyanúgy fékezi az autót, mint a kézinél. Sok modern automata a fékezést és a lejtőt érzékelve magától is visszavált, de a kézi mód biztosabb, mert a vezető szabja meg a fokozatot, nem a vezérlés tippel.

Az elektronikus lejtmenet-vezérlő, vagyis a hegymenet- és lejtmenet-asszisztens egyes autókban gombnyomásra tartja a beállított sebességet a lejtőn, a motorfék és a fékrendszer okos kombinálásával. Ahol van, ott érdemes használni hosszú lejtőn. Automatánál is igaz, hogy a fokozatot a lejtő előtt kell megválasztani, nem menet közben, amikor már gyorsul az autó. Ügyeljen arra, hogy a motor fordulata a visszakapcsolás után se lépje túl tartósan a piros mezőt - ha túl alacsony fokozatot választ, a motor túlpöröghet. A megfelelő fokozat az, amelyik a sebességet fék nélkül stabilan tartja.

Megelőzés, fékfolyadék-csere, mikor szervizhez?

A legfontosabb megelőzés a rendszeres fékfolyadék-csere. A gyártók jellemzően két-három évente írják elő, függetlenül a futott kilométertől, éppen a nedvességfelvétel miatt. Egy fékfolyadék-csere légtelenítéssel együtt tájékoztató jelleggel 15-30 ezer forint, és jelentősen megemeli a forrásponti tartalékot. Emellett a jó minőségű, a hőterhelést bíró betét és a jó állapotú tárcsa is számít: sokat lejtőző, hegyvidéken közlekedő autóhoz érdemes a jobb hőállóságú betétet választani. Egy fékfolyadék-teszter néhány perc alatt megméri a víztartalmat, és megmondja, esedékes-e a csere, mielőtt a folyadék a lejtőn cserben hagyná. A mérés olcsó, a felforrt fék viszont a legrosszabb pillanatban mondja fel a szolgálatot.

Szervizhez akkor forduljon, ha a fék bármikor elfőtt, mert a hőterhelés a betétet, a tárcsát és a folyadékot is károsíthatta. Vizsgáltassa meg a betét vastagságát és felületét, a tárcsa vetemedését és a folyadék víztartalmát. A puha, szivacsos pedál, a remegő fékezés, a csikorgás vagy a hosszabb fékút mind ellenőrzést kíván. Ha rendszeresen jár hegyi lejtőn, kérjen tanácsot a betét és a folyadék megválasztásában. Óbudai műhelyünkben a fékfolyadék víztartalmát felméréskor rutinból megmérjük, mert ez a lejtőn a legfontosabb tartalék a fék biztonságos működéséhez. Egy elfőtt fék után ez az ellenőrzés nem halasztható, mert rejtett károk maradhatnak vissza.